„Nem Pesten történt, amit hallotok. Ott ily regényes dolgok nem történnek.
„Az adóhatóság ellenőrei portyára egy jámbor ügyvédhez mennének és adásvételi szerződést rendelnének. Az ügyvéd mit sem sejtve felvette a tényállást. Azonosított, gyanús körülményt nem észlelt, adatkezelési nyilatkozatot vett fel, energetikai tanúsítványt ellenőrzött, JÜB-ölt, friss tulajdoni lapot szerzett be és helyben meg is szerkesztette az okiratot. Majd aláírás után ellenjegyzett, szárazbélyegzőzött. Minden úgy történt, ahogy kell, éppen ahogy az Üt. 12. § (1) a) és b) pontjaiban a jogalkotó megálmodta. És persze ezt követően számlázott. Számla ellenében átvette a méltányos munkadíjat. Neki akart ülni a NAV adatlapnak, meg a földhivatali beadványnak.
Most az ellenőrök következtek. Felfedték magukat. Átadták megbízólevelüket. Jegyzőkönyveztek. Abban rögzítették, hogy minden rendben. Dolguk végeztével pedig kérték vissza a munkadíjat.
„Nem adom.” – volt a válasz. Az egyébként korrekt ellenőrök bajt szimatoltak. „Az ellenőrzés ingyen volt, de a munkát elvégeztem, az ügylet létrejött. Az okirat pedig szent dolog. Nem dolgozom ingyen. Ha ingyen csinálnám, annak következményei lennének rám nézve legalább két adónemben.” – hangzott a válasz.
Reméljük virtigli kollegánk – akire természetesen Pesten is büszkék vagyunk – azért megszánta a két kötelességét teljesítő ellenőrt és végül elkészítette a felbontó megállapodást is. Ha jóindulatú volt akkor azért már csak csökkentett munkadíjat számolt fel. Végül is az adminisztráció nagyján már az első ügyvállalás kapcsán túlesett. (Igaz történet egy nem budapesti kamarai vezető szíves szóbeli közlése alapján. Az ügyvéd neve és címe a területi kamarájánál.)”
Forrás: Budapesti Ügyvédi Kamara 254. sz. hírlevele
Kérdésed van?
Vedd fel a kapcsolatot az elérhetőségeink egyikén a kapcsolati oldalon.
